Csak magunknak Kft

 A Boeuf Bourguignon egy klasszikus francia egytálétel, amelyet a két fő összetevőjéről a marhahúsról és a burgundi vörösborról neveztek el. A tradicionálisan vörösborban párolt marhahúst gombával, szalonnával, hagymával teszik fel egy vasedényben, ahol jó sokáig főzik alacsony hőmérsékleten. A sűrű és ízes ragut hagyományosan krumplipürével tálalják.  A Bouillabaisse , ez a különleges leves Marseille ajándéka, egykor a szegények étele volt, ma pedig számos Michelin-csillagos étlap alapillére. A levesbe több féle tengeri herkentyű kerül, kagyló, rák, halak, egy fűszeres, jó borsos lében főzik meg, majd a végén rouille szószba mártott pirított kenyérkockákat szórnak rá, ami megszívja magát. Kiadós leves, ami főételként is megállja a helyét.   A Ratatouille, a franciák lecsója kicsit elegánsabb, mint a magyar verzió, de ez is inkább csak a tálaláson múlik, ahogy a fenti képen is látod. A francia lecsóban van cukkini és padlizsán, ha házias verziót készítenek,...

Ettem már többször, de Burgundiában most először. Jó, jó, de szerintem ennél jobbat is lehet készíteni.   Ez Julia Child recepje. 

Tudtam, hogy létezik és hogy szeretném is kipróbálni. És amikor tényleg megkóstoltam, jöttem rá, hogy ez tulajdonképpen a franciák sóletje, hiszen babbal és hússal készül, sokáig sütve / főzve, lassú lángon. Nevét a jellegzetes főzőedényről, a „cassole”-ról kapta, amelyben készül.  A cassoulet története számos legendával és vitával övezett. Az egyik legismertebb monda szerint a 14. században, a százéves háború idején a Castelnaudary városát ostromló angolok ellen küzdő franciák a lakosság minden élelmiszermaradékát – babot, húst, szalonnát – egy nagy fazékba tették, hogy kiadós ételt készítsenek a harcolóknak. Ez az egyszerű, de tápláló fogás állítólag erőt adott a katonáknak, akik végül sikeresen visszaverték az ostromot. Bár a történet romantikus, a valóság inkább az, hogy a cassoulet a vidéki konyha hétköznapi ételéből vált különlegessé, amelyet évszázadok alatt tökéletesítettek. A cassoulet eredetileg fehérbabból és helyben elérhető húsokból készült, így változatai a...

Carcassonne-ban  ettük ezt az ételt. Fogalmam sincs, ki, mikor találta ki, de jól néz ki és finom is. 2 szelet  Focaccia,   közte édes sült hagyma, kecskesajt és sonka egyszerű salátával.

25 dkg sovány túrót 2 tojással, pici sóval, 6-7 dkg reszelt sajttal és 3 evőkanál liszttel összekeverek. Lehet tovább fűszerezni friss zöldfűszerekkel, fokhagymaporral, stb.. A gofrisütőt vékonyan kiolajozom és egy -egy kanállal teszek a masszából a mélyedésekbe. Ropogósra sütöm. Önmagában is nagyon finom, esetleg egy kis mártogatóssal, vagy szendvicsalapnak is tökéletes.  Grillsütőben is süthető, akkor egészen vékony ropogós lapok lesznek.

A legtöbb módszer gőz fölött javasolja készíteni a hollandi mártást, én viszont most Julia Child egyszerűbb változa tát próbáltam ki. Ennek lényege, hogy a vajat előbb a lángon felforrósítja, majd a turmixgépben készíti el a mártást. A forró vaj éppen annyira hőkezeli így a tojásokat, hogy azok megfelelő állagúra sűrűsödjenek.  Hozzávalók: 3 darab tojássárgája 2 csipet só 2 tk. citromlé 11,5 dkg vaj Elkészítése: A tojássárgákat a sóval és a citromlével a turmixgépbe tesszük. A vajat egy kis lábosban felmelegítjük, míg habos nem lesz, és bugyogni nem kezd. Ekkor beindítjuk a turmixgépet. Néhány másodpercig hagyjuk, hogy csak a tojásokat keverje, majd a kis kupakot eltávolítva, folyamatos működés közben, vékony sugárban, kis adagokban hozzáadjuk a meleg vajat, míg sűrű krém nem képződik a két alapanyagból. Amikor az összes vajat felvette a mártás, kész, azonnal tálalható.

Lyonban jàrtunk és persze ki akartuk próbàlni az egyik hagyományos, helyi ételt, a csukagombócot.  Hàààt! Vagy rossz helyen ettük, vagy nem érdemli meg a hírnrvét. Később ugyanezen a néven megtalàltam egy kissé màs ételt Czifray István régi magyar szakàcskönyvében is. "Végy egy nagy csukából egy pár darabot, húzd le róla a'bőrt 's vedd ki a'csontját; aztán végy 2 kívül lereszelt és téjben megáztatott 's kinyomott zsemlyét, 3 tojás habarékját és zöld petrezselmet, 's vagdald ezt össze mind a'hallal együtt; erre törj meg 4 lat írósvajat jó erősen add hozzá a'vagdaltat, keverd össze jól, 's keverj közébe egy egész tojást és 3 tojásszéket; adj hozzá egykis szerecsendió-virágot 's 2 kanál édes tejszínt, sózd meg, csinálj belőle nem igen kemény tésztát, 's ebből kis gombóczkát, hengergesd ezt finom zsemlyemorzsában s rántsd ki vajból." Ha elkészítjük akkor tálaljuk tormás krumplihabbal, amihez a burgonyát megtisztítjuk, a héját el...

Nagyon szeretem ezt a receptet, mert csak összekeverjük, pihen egy éjszakát és másnap friss kenyér illat lengi be a házat, amikor sül. Mindig nagy sikere van, ha készítem, úgyhogy próbáljátok ki nyugodtan, akkor is ha nem szoktak jól sikerülni a kenyérfélék, mert ez egy annyira egyszerű recept, hogy biztosan sikerülni fog. Hozzávalók : 78 dkg félbarna kenyérliszt 35 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt 28 g só 9 dl langyos víz 22 g cukor 9 g szárított élesztő Elkészítés: A liszteket egy nagy tálba teszem, hozzáadom a sót, majd egy kézi habverővel alaposan összekeverem, hogy minél több levegő kerüljön a lisztbe. A langyos vízben elkeverem a cukrot és a szárított élesztőt, majd az egészet a liszthez öntöm, és fakanállal alaposan kikeverem. Egy nagy tálat kikenek olívaolajjal, beleteszem a tésztát, lefedem, és 12 órára hűtőbe teszem. A pihenőidő végén lisztezett deszkára borítom, és mint a rétest, kézzel óvatosan széthúzgálom, kb. ujjnyi vastagra. Ha szeretnék bele tenni aszalt paradicsomot, ...

  Egy ételtörténész megfogalmazásában a paella jól jelképezi Spanyolország és Valencia térségének kulturális örökségét – a paella serpenyője és az olívaolaj az Ibériai-félsziget történetében is jelentős szerepet játszó római kultúrát idézi meg, a sáfrány és a rizs pedig a 8. századtól sokáig itt időző mórok öröksége.  A mórok nagyjából a 10. században kezdték el a rizs termesztését Kelet-Spanyolországban, ami azóta is sok helyi jellegzetes étel alapja. A paella valamikor a 18. században terjedt el Valencia környékén, eredetileg a szegényebb rétegek ételeként – ahogy a legtöbb mai hagyományosnak tartott étel. Az alapverzió mellett már akkor készült számtalan változat, amelybe a rizs és sáfrány mellé „került minden, amit épp találtak”, a csigától a nyúlhúsig, a legkülönfélébb zöldségekig. Mára természetesen nemcsak a szegények eledele – minden valamirevaló étterem menüjén megtaláljuk, és családi összejöveteleken, ünnepeken is előszeretettel fogyasztják a spanyolok.   Ho...

A 2026-os tavaszi étteremhéten  mindketten ettünk céklasalàtàt.

 Már rég rájöttem, hogy a sima krumplipürét nagyon jól fel lehet dobni egy kis édeskrumplival. Az újabb variációmhoz kevés sós vízben megfőztem a kétféle krumplit. Közben vajon megfuttattam 2 gerezd vékonyra szeletelt fokhagymát, majd hozzátettem a bordáskel felcsíkozott levelét. Kapott egy kevés sót, néhányszor átkevertem, míg a növény egy kicsit összeesett. Belekevertem az időközben leszűrt és áttört krumplit. Az állagán egy kevés tejföllel javítottam.

 Az alapötlet egy mustárral megkent és gombás raguval, meg sonkával megtöltött hús volt, csakhogy...  Nem volt itthon mustár. Van viszont egy doboz régóta dédelgetett mustárporom, amit eddig csak nézegettem, szimatoltam, meg tervezgettem, hogy majd milyen finomságokat fogok készíteni vele. 😜 Valamiért az rémlett, hogy fehérbort kell a porhoz keverni, és kész is a kenhető mustár. Kenhetőnek kenhető lett, de igencsak csípett. Szelídíteni tettem hozzá mézet - nem használt. Tovább próbálkoztam egy kis limelével - mintha éreztem volna a citrusosságát, de lehet, hogy csak képzeltem. Talán a tejföl segít! Pár kanáltól a massza szelídebb lett, de sűrűbb is. Akkor még egy löttyintésnyi bor hozzá... Itt adtam fel, és elkészítettem a húst mustár nélkül. Elkészítése: A klopfolt karajt az egyik oldalán megsóztam, a másik oldalra fektettem a sonkát (egyikünk füstölttel szereti, a másikunk meg főtt sonkával), arra került a közben elkészített hagymás-gombás-cukkinis-padlizsános ragu, rá egy ...

 Hozzávalók: sült / főtt cékla főtt bab (esetleg konzerv) olívaolaj só, bors a tetejére csíra

 A joghurtos sárgarépa-kenc émreceptjét annyiban módosítom, hogy a joghurtba nem teszek fokhagymát. Helyette a fő ízt a füstölt sajt adja. A sajtot vagy reszelve keverem bele, vagy aprítóval krémesítem az egészet. A tetejére pirított pisztáciát szórok.

Ez egy klasszikus provence-i étel, amely sült padlizsánból készült selymes püré, tojással és olívaolajjal sütve, gyakran formába öntve (mint egy pástétom vagy felfújt). Általában melegen vagy langyosan, hideg fokhagymás paradicsommártással tálalják, kiemelve a nyári zöldségek ízét.  Alapvető elkészítési mód:  A padlizsánokat megsütjük (sütőben vagy nyílt lángon), meghámozzuk, majd a húsukat pürésítjük. Keverék összeállítása: A pürét összekeverjük tojással, olívaolajjal, fokhagymával, esetenként reszelt sajttal (gruyère, parmezán vagy kecskesajt) és fűszernövényekkel (kakukkfű, bazsalikom). Sütés: A masszát kivajazott formába (vagy egyedi ramekinokba) öntjük, és 180°C-on, gyakran vízfürdőben (bain-marie) sütjük kb. 25-50 percig, amíg megszilárdul. Tálalás: Paradicsom-coulis-val (sűrű paradicsomszósz) kínáljuk.  A Epicurious receptje kakukkfüvet és sajtot használ, míg a hagyományosabb változatok a tiszta padlizsán-paradicsom ízre fókuszálnak.

 Kicsit sokat sütöttem a sós húsvéti kalács ból. Persze írhatnám úgy is, hogy az édes kalács mindenkinek jobban ízlett, mint a sós, ezért az édes az utolsó morzsáig elfogyott, a sósból meg elég sok maradt a hűtőben. Ilyenkor aztán jön a "tukmálás", a fagyasztás és a maradékmentés. Ez utóbbi történt ma, és lett egy finom, friss második fogásunk a gyümölcsleves mellé. Elkészítése: Vékonyan kivajaztam egy hőálló pitéstálat. A kalácsokat ujjnyi vastag szeletekre vágtam, és egymás mellé a tálra fektettem. Mindegyikre tettem egy borsónyi vajat (ha nem lettem volna lusta, inkább olvasztott vajjal locsoltam volna meg), rákentem egy fél evőkanálnyi sós joghurtot (lehet tejföl, vagy az sincs, akkor kevés tej) és megszórtam kevés reszelt sajttal. 200 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt elkészült - kívül ropogós, belül pihe-puha lett.

  Ha valaki Karcag környékén kimondja ezt a szót, mindenkinek összefut a nyál a szájában. A Ferdinánd tekercs egy vajas csiga, amit olyan szorosan raknak egymás mellé, hogy egy kerek süteménnyé sül össze. Van aki nem bízza a véletlenre, a Ferdinándot eleve kis lábasban süti. A Ferdinándnak van pontos születésnapja is, hiszen egy lakodalomban szolgálták fel először 1923. március 10-én. Ez a nap tehát a karcagi ferdinánd születésnapja, amikor B. Kiss János földbirtokos elvette nőül Örsi Tóth Máriát. A vacsora végén felszolgáltak egy különleges sütményt, amelyet másfél literes lábasokban sütöttek kerekre. A környékbeli gazdasszonyok még soha nem láttak azelőtt ilyen süteményt. Gyorsan ki is nyomozták, hogy a receptet a vőlegény édesanyjának barátnője, Mile Mária hozta a felvidékről. Olyan nagy sikere lett a süteménynek, hogy villámgyorsan elterjedt a környéken, nagyobb lakodalmakkor összeszedték a faluban az összes másfél literes lábast, hogy elegendő mennyiségű Ferdinánd készülhessen...

 Réges-régen valahogy bekerült a paszternák a kertünkbe. Apu - bár főzésre nem használta, nagyon vigyázott rá, és ha valakivel jóban volt, adott neki belőle. Nálam a petrezselymet soha nem tudta kiszorítani, szóval főzésre én se használtam, csak tudtam, hogy létezik.  Nemrég több receptben is találkoztam vele, így félretettem az ellenérzésemet, és elkezdtem keresni a boltokban. Akár azt is írhatnám, hogy vadásztam rá, mert elég ritkán lehet kapni - még a piacra is kimentem. Végül karácsony előtt az Auchanban találtam, így került bele az ünnepi fehér leves be. Húsvét előtt megint árulták - úgy látszik ők is ünnepinek szánják. Azt gondoltam, jó lesz a nehezebb húsok mellé pürének. Meghámoztam, hasábokra vágtam, sós vízben (amennyi pont ellepte) feltettem főni. Utána meghámoztam a krumplit, felkockáztam, és a paszternákokhoz adtam. Mikor mindkettő megpuhult, a víz nagyját leöntöttem róla, összeturmixoltam, és akkor derült ki, hogy a paszternák már fás volt. Így jár, aki nem figye...

Van egy nagyon egyszerű kalács receptem , amit most egy kicsit átvariáltam: babka technikával, tortaformában készítettem. A kalács azért felemás, mert az elején elfelejtettem a kakaós cukrot meglocsolni vajjal, és a töltelék nagy része kipergett, amit utólag próbáltam visszaügyeskedni. A megkelt tésztát 4 részre osztottam,  gombócoztam, és 10 percig tovább kelesztettem. Nagyobb téglalapot sodortam mindegyikből, megkentem a töltelékkel, és a rövidebbik oldalánál feltekertem, majd egy kicsit tovább hengergettem - tulajdonképpen tömörítettem és nyújtottam is egyszerre. Két rudat egymás mellé tettem, egy éles késsel félbe vágtam és négyes fonással összefontam, majd beleügyeskedtem a kivajazott-lisztezett formába.  Letakarva további 10 percig pihentettem, a végén pedig lekentem egy felvert tojással. 180 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső sütés) 45 percig sütöttem. Amikor kivettem, "megmosdattam" (átsimogattam egy kevés cukros vizzel), és letakartam egy tiszta kony...

Hozzávalók: 16 dkg liszt 5 dkg porcukor 7 dkg vaj 4 dkg méz 1 tojás sárgája 1 csipet só 1 tk vanília cukor, vagy aroma 1 tk mézeskalács fűszer 1 tk fahéj 1 kis tk kardamom 1 csipet őrölt szegfűszeg 1 kis csipet szerecsendió kb 10 dkg étcsokoládé A száraz hozzávalókat egy tálba öntjük, összekeverjük. Belemorzsoljuk a vajat, mehet bele a tojás, és a mikróban picit folyósabbra olvasztott méz. Egynemű, sima tésztát gyúrunk. Folpackba csomagoljuk, és egy éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap, kb fél centi vastagra nyújtjuk, és tetszőleges mintásra formázzuk. Minden esetben mártsuk lisztbe a mintázót. Előmelegített sütőben 160-170 fok között világosra sütjük, ez kb 8-10 perc. Ha már picit színesedik a széle, kész van. Ha nagyon barnára sütjük, kemény lesz. A kihűlt kekszeket olvasztott csokiba mártjuk. Én egyből dupla adagot készítettem.

 Annyit tudok, hogy 2025. november 15-én készítettem. Sült édeskrumplival és savanyított paprikás-sárgarépával  

 Megsütöttem, elfelejtettem, majd a képet megtaláltam, de a recept nem jut eszembe.  

 j  

 A 2026-os étteremhét egyik menüjében szerepelt ez a leves. Éppen rosszra fordult a szeszélyes tavaszi időjárás, és nagyon jól esett  a meleg, fűszeres és nagyon tartalmas lé.  Ebben csirkehús is volt. A neve alapján  egyértelmű, hogy egy mexikói ételről van szó. Látva és megkóstolva pedig az egyértelmű, hogy van benne paradicsom, vörösbab, apróra vágott csirkemell, pirított tortillacsík, néhány szál koriander és tejföl. Elkészítése: Készítenek egy hagymás-fokhagymás alapot,  amit paradicsom (gyakran héj nélküli sült paradicsom) és csirkealaplé, meg persze fűszerek (só, chili, esetleg kömény) hozzáadásával felfőznek, majd turmixolják.  Közben apróra tépik a csirkehúst, megpirítják a csíkokra vágott tortillát. A csirkehúst és a babot belekeverik a simára turmixolt levesbe, adnak hozzá némi citromlevet, és újra felforralják. Tálaláskor teszik bele a tortillacsíkokat, a koriandert és a tejfölt (helyette nagyon finom friss sajttal is). 

 A 2026-os étteremhét egyik menüjében szerepelt az arepa. Kinézetre lepény, az íze meg kukoricás. Utánanéztem és megbizonyosodtam, hogy tényleg kukoricalisztből készül. Ez nekünk pont jól jön a fehérliszt kiváltására! És még kukoricaliszt is van itthon! 😋 Az étteremben grillezett császárszalonnával, olvadt sajttal és híg avokádós mártással tálalták. Az "Arepa" egyébként ősi dél-amerikai étel, így több ország is a magáénak vallja.  A kolumbiai változat általában egyszerű, nincs benne töltelék, hanem vajjal és/vagy sajttal a tetején tálalják. Inkább kenyér-féleként használják főétkezések mellé, tésztájába néha vajat is kevernek.  Venezuela ennél sokkal színesebben és gazdagabban közelít hozzá, náluk a töltelék a nyerő. De nem aprózzák ám el, a frissen sült arepa lehet reggeli, benne vajjal, sonkával, sajttal, paradicsommal és hagymával. Majd ebédre újabb arepát készítenek, ezúttal avokádóval, majonézzel és csirkehússal megküldve. A töltelékek sokszínűsége határtalan, tehet...