Gyerekkoromban soha nem szerettem ezt az ételt. Felnőttként aztán sokszor eszembe jut, mert ez volt Mama egyik kedvence. Látom magam előtt, ahogy tesz-vesz körülötte, beszél róla, viszi kóstolóba. A főzelék elég macerás, ezért aki nekiállt, mindig sokat főzött belőle, és remélte, hogy legközelebb a komaasszony is viszonozza a gesztust. Igen, ez egyfajta ajándék volt, amit természetesen illett viszonozni. Most egy blogon, a "Szellem a fazékban" -nál láttam meg a receptet, és Mama emlékére írom le. Az övé azért nem teljesen ilyen volt, paradicsomot biztosan nem tett bele. Ha megtalálom az igazit, az is ide kerül. Az étel állítólag Zalából származik, és ott kerekrépának, vagy tarlórépának nevezik a zöldséget. Ez utóbbi név abból ered, hogy aratás után, a tarlóra vetették a magot, és ősz végén lehetett szedni.
Társaságunkat a saját sütés-főzésünk ötletelésének, munkájának megkönnyítésére, emlékezetes alkotásink megörökítésére hoztuk létre.