Rossz híre van a családban a sárgaborsónak, ezért ritkán kerül az asztalra. Őszintén szólva csak akkor, ha nincs más. Így volt ez azzal a bizonyos régivel is.
Sok-sok évvel ezelőtt a két Lurkóval voltam lent a tanyán. Bolt nincs, hűtő gyakorlatilag üres, kamraszekrény is jó szellős, csak egy zacskó régi, lejárt szavatosságú sárgaborsóleves árválkodott a sarokban. Na végre, eljött ennek is az ideje! 😆 Megfőztem, tálaltam, minkét gyerek húzta az orrát, én a tisztesség kedvéért (nálunk elv, hogy az asztalra kerülő étel ehető, nincs válogatás) ettem belőle 1-2 kanállal, aztán beismertem, hogy ez bizony kuka. A családi legendáriumba természetesen bekerült, mint az egyetlen étel, amit a Gyerekeink kiskorukban nem ettek meg. Azóta persze válogatósak lettek, na meg kiderült néhány étel-intolerancia is! Én meg törhetem a fejemet, hogy mit is főzzek, ha mind együtt vagyunk! Ha már őszinte voltam a sárgaborsóval kapcsolatban, akkor azt is be kell vallanom, hogy szeretem törni a fejemet. 😍 (Folytatás a bejegyzés alján)
Akkor jöjjön a sárgaborsó!
Hozzávalók:
- 500 g sárgaborsó
- vöröshagyma, fokhagyma
- olaj
- só, bors, babérlevél
Elkészítése:
A sárgaborsót beáztatom (akár egy egész éjszakára, de legalább 2-3 órára).
Az apró kockára vágott vöröshagymát kevés olajon megdinsztelem, hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, és amint érzem az ízét, felöntöm kevés vízzel. Hozzáteszem a leszűrt sárgaborsót, a babérlevelet. És felöntöm még annyi vízzel, amennyi jól ellepi, sózom, borsozom. Ha felforrt, visszaveszem a hőt, és főzöm-főzöm-főzöm.
Ezt már 1 órája főzöm, és még mindig kőkemény!!!
Majd ha valamikor megpuhul, a felét összeturmixolom, hogy kellemesen sűrű és krémes legyen.
Feltétként szóba jöhet a sült kolbászkarika (mikróban nagyon gyorsan elkészül), főtt/sült virsli, fasírozott, bolti pirított hagyma vagy akár a hagyományos, otthon készített pirospaprikás sült hagyma.
VARIÁCIÓ:
Történt egyszer, hogy a maradék zellerszár már nem fért be a mélyhűtőbe, kidobni meg nem szoktam semmit, így került bele az éppen készülő sárgaborsófőzelékbe. Azt sejtettem, hogy ez a hozzávaló az étel színén is változtatni fog, ezért kompenzálásként tettem bele egy kis kurkumát. A kurkuma meg ugyebár a gyömbér barátja. És mivel még nem mosogattam el a reszelőt a fokhagyma után, hát ez is került bele. Érdekes illata lett, de valami még mindig hiányzott. Elkezdtem szagolgatni a fűszereimet. Garam masala? Miért is ne? Egy kiskanáltól határozottan javult az íze! Nem is rossz! Sőt, egészen finom! A tetejére pár kocka air fryerben pirított krumpli került.
Új étel született!😊
Megjegyzések
Megjegyzés küldése