Karalábéfőzelék

 Friss zöldségeket kaptam Kálmán kertjéből. 

Az egyértelmű volt, hogy az uborkát és a kaprot  a kovászos uborkához használom fel. 

A karalábéval egy kis gondban voltam. Eddig csak levest és töltött karalábét készítettem belőle, de most sem levesre nem vágytam, sem a sütőt nem akartam bekapcsolni. Legyen főzelék! Sejtettem, hogy sokféle recept létezik hozzá, de én ezeket eddig valahogy elkerültem. Na jó, bevallom, nem véletlenül, hisz nem a karalábé a kedvenc zöldségem. Most is inkább azok a receptek tűntek elfogadhatónak, amikben más is került a karalábé mellé. 

Aztán kezembe vettem az egyik sárgarépát, és megcsapott a friss földes illat. Amikor meg elkezdtem pucolni, megjelent az édeskés, semmivel össze nem téveszthető, régi, otthoni illat. Na, ez is kell bele!

A maradék kapor meg ott illatozott előttem, hát ez sem maradhatott ki az ételből!

Így "született" meg az én saját karalábéfőzelékem.

Hozzávalók:

- 2 karalábé

- 1 sárgarépa

- 2 szál zeller (Ez a mélyhűtőben lapult, nem is nagyon illett a főzelékbe. Igazából zöldbabot akartam beletenni, de az nem volt itthon.)

- 1 krumpli

- 1 kis fej vöröshagyma

- némi olaj

- só, bors, citromlé a fűszerezéshez

- 2 evőkanál tejföl (most csak mascarpone volt itthon, ezért a savasságot pótlandó, egy teáskanál mustárt is tettem hozzá)

- 1 púpos teáskanál keményítő

Elkészítése:

Az olajon megdinszteltem a lekockázott vöröshagymát, majd hozzáadtam a kockára vágott karalábét, a karikára vágott sárgarépát, a kockára vágott krumplit és a hüvelykujjnyira vágott zellerszárat. 

Egy kicsit együtt pirítottam a zöldségeket, majd felengedtem annyi vízzel, amennyi ellepte. Egy kicsit meg is sóztam.

15 perc múlva a zöldségek már kellően puhák voltak, ekkor adtam hozzá az apróra vágott kaprot, kevertem bele a mascarponét, a mustárt. Ezekkel összefőztem, majd következett a hideg vízzel elkevert keményítő. Miután beleöntöttem, elkevertem, azonnal elzártam a főzőlapot. 

Ízesítettem még egy kis sóval, borssal és limelével.