Gyerekkoromban néha-néha ez is került az asztalunkra, de nálunk nem kolbásszal (az mindig gyorsan elfogyott), hanem paprikás zsírral megöntözve. Egyébként ha már kása, akkor jobban szerettem a krumpliból, illetve a babból készülteket. De ezeket is legjobban szerettem Kató barátnőm dédmamájánál enni. Időnként megjelentünk nála, és mikor megéheztünk, megkínált bennünket valamelyik kásájával - jó bőven mérve a kolbászkarikákat is. Persze azt nem figyeltük meg, hogyan készíti, de Gugli barátom ebben mindig szívesen segít.
Társaságunkat a saját sütés-főzésünk ötletelésének, munkájának megkönnyítésére, emlékezetes alkotásink megörökítésére hoztuk létre.