Csak magunknak Kft

Ez megint az a süti (ami igazából nem is süti, mert nem kell sütni), ami többféle néven ismert. Hallottam már kekszes kalácsként, csokis szeletként, csokiszalámiként, keksztekercsként, pöttyöskeként... emlegetni. Gyorsan elkészíthető, de nálunk valahogy mégis ünnepi desszertnek számít. Hozzávalók: 600 g keksz  300 ml tej (van aki vizet használ) 250 g vaj 250 g porcukor 60 g kakaó 3 ek rum ízesítésként reszelt narancshéj, citromhéj, mazsola, darabolt dió, pisztácia, mogyoró,  kandírozott gyümölcs, zselédarabok, szárított datolya, füge, sárgabarack, tördelt ostyalap ... határ a csillagos ég. Z. úgy emlékszik, hogy nàluk zselé is került bele. Elkészítése: A keksz és a rum kivételével mindent összefőzök. Hozzáadom az apróra tört kekszet, a rumot, és jól összeforgatom. Egy friss fóliával kibélelt formába öntöm, néhányszor erőteljesen az asztallaphoz/konyhapultoz ütögetem, hogy nem maradjanak lyukak. Legalább egy napra hűtőbe teszem, hogy a keksz megpuhuljon, és az ízek összeérjenek...

 Ha tésztát főzök, nem méregetem az adagot, megfőzöm egyszerre az egész zacskóval. És persze nem fogy el.  Akkor másnap megint tészta?  Na, ne!!!  És harmadnap? Esetleg egy kis csavarral?  Az mindjárt más! És ekkor jönnek a rakott tészták. Sokáig ez csak a sonkás tésztát jelentette.

  Hozzávalók: - 4 tőkehalszelet (vagy más kemény húsú hal pl. fogas) - 1 nagy vargányagomba (barna csiperke is megfelel helyette) - 1 gerezd fokhagyma - 50 g füstölt sonka - 1 evőkanál vágott petrezselyem (helyette illik hozzá rozmaring vagy kakukkfű is, de azokat nem aprítom, hanem 1 ágacskát teszek a tetejére) - bors, só - 2 evőkanál vaj Elkészítése: - A halszeleteket megmosom, és szárazra törlöm.  - A gombát, fokhagymát és a sonkát apróra vágom, és összekeverem a többi fűszerrel. - Egy alufóliát lekenek kevés vajjal, erre ráfektetem a halszeleteket, amiket meghintek a gombás keverékkel. Erre ráteszek egy borsónyi vajat. A fóliát bezárom, és egy hőálló tálba/tepsire teszem. - A csomagot 220 fokra előmelegített sütőbe teszem, és kb. 20 percig sütöm. 

Valahogy elkeveredtem egy lengyel oldalra, és ott láttam ezt a receptet.   Hozzávalók: 500 g túró 2 tojás 1/2 csésze (125 g)  + egy kevés liszt 1 evőkanál cukor 1 evőkanál búzadara 2 evőkanál vaj csipet só Elkészítése: - Ez az az étel, amihez jobb nem rögös túrót venni. Különben vagy villával kell szétnyomkodni, vagy krumplinyomón áttörni. Egyik se túl jó megoldás. (Villával nehéz dolgozni, és mégsem lesz sima a túró. A krumplinyomót meg nehéz elmosogatni.) - Belekeverem az olvasztott vajat, a 2 egész tojást, a lisztet - innen már gyúrom -  a búzadarát, a cukrot és a sót. - Legalább 10 percre a hűtőbe teszem. - Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtom, és rombusz alakokat vágok belőle. (Az eredeti receptben először nyújtani, majd vágni, aztán sodorni, ellapítani és vágni kellett - ha jól értettem 😏) - Forrásban levő, erősen sózott vízbe rakom a tésztát. Miután feljöttek a víz tetejére, még 2-3 percig főzöm. - Kiszedem, lecsepegtetem. Innentől kezdve - hasonlóan a mi kr...

 Így utólag, hívhatnám Albóndigas-nak (spanyol nemzeti étel) is, pedig a saját lustaságom szüleménye ez az étel. A finom és kevés munkával járó ételek kategóriájának egyik győztese.  A cikkekre vágott vöröshagymát összekeverem a paradicsomkonzervvel, némi olajjal, a héjas fokhagymagerezdekkel, kevés cukorral, sóval és borssal. Mehet hozzá még más fűszer is: babérlevél, vagy kakukkfű.... Kb a negyedét elterítem egy nagyobb tűzálló tálban. Erre fektetem egymás mellé az apró húsgombócokat, majd ráöntöm a maradék mártást.  Az edényt lefedem, és kb 40 percig  200 fokon sütöm. A végén a fokhagymákat megkeresem (előtte nem árt megszámolni), leveszem a héját, szétnyomom, és óvatosan összekeverem a mártással. Variációk: - Most fokhagymát csak a gombócba tettem, a mártást falatnyira vágott zellerszárral, őrölt korianderral és köménnyel fűszereztem. A fél kg darált sertéscombból készített gombócot a fokhagyma mellett borssal ízesítettem, és 1 tojást, meg egy csomag előfőzött ba...

 Réges-régen a Szovjetunióban diákoskodva eljutottam néha étterembe, és ott ettem  céklalevest, vagyis borscsot. Nem lett a kedvencem. Visszagondolva, talán inkább az étteremmel lehetett gond, semmint a céklával - kispénzű főiskolásként csak a legolcsóbb helyeket engedhettem meg magamnak, ahol inkább a mennyiségre és nem a minőségre figyeltek. És talán ennek "az élménynek köszönhető", hogy sokáig ezt a zöldséget csak egyetlen formájában ettem, boltban kapható savanyúságként.  Aztán idővel megtanultam tisztelni, sőt mostanában már szeretni is a céklát. Minden részét, és sokféle formában meg lehet mutatni: a levét, a húsát, nyersen, sütve, főzve, turmixolva, savanyítva, édesen ... A mostani köretnek készült egy hagyma-rajongó számára. Hozzávalók: 1 közepes cékla 1 közepes vöröshagyma 6-7 gerezd fokhagyma só, bors olívaolaj, balzsamecet, méz (esetleg oregánó és kakukkfű) Elkészítése: A céklát meghámozom, falatnyi kockára vágom, és beleszórom egy hőálló edénybe. A vöröshagymá...

Régi magyar szakàcskönyv első kötet   Szakácsmesterségnek könyvecskéje (oszk.hu)

Ezt a bejegyzést azért kezdtem el írni, mert valamikor nagy készítők és fogyasztók voltunk. Szerencsére a meggy fáink mindig sok gyümölccsel kényeztettek el bennünket, jutott bőven enni, sütibe, levesbe, lekvárnak, befőttnek, a fagyasztóba, a szomszédoknak... És még mindig maradt! Na, ebből lett a bor, meg a likőr. A bor unk első alkalommal nagyon finom lett, úgy szoktuk mondani: itatta magát.😍 A következő évben magára hagytuk erjedés közben. Nem szívesen emlékszem vissza a következményekre. A legkevesebb az volt, hogy a fehér fal rózsaszín mintát kapott.😡. Néhányszor még próbálkoztunk. A legsikeresebb talán az az év volt, amikor legalább borecet lett belőle.  A boros projekttel párhuzamosan futott a likőr készítés is. Ezt nem lehetett elrontani.  Ha van időm, kimagozom a meggyet, ha nincs, akkor csak megmosom.  A gyümölcsöt egy tiszta befőttesüvegbe pakolom: egy réteg meggy, egy réteg cukor. A tetejére cukor kerül.  Semmit nem mérek, csak úgy "gondolomformán"....

Gyerekkoromból puliszkaként emlékszem a nevére, az ízére nem. Valószínűleg nálunk nem gyakran került az asztalra. És azóta is csak ritkán készítem. Pedig hálás étel. Emlékeztetőnek végigolvastam jó néhány blogot, és kedvet csináltak hozzá, hogy újra az asztalunkra kerüljön. Van egy alaprecept, amit számtalan módon lehet variálni. Hozzávalók: 1 bögre (200 g )kukoricaliszt / dara 4 bögre ( 600 ml) víz (a dara egy kicsivel több vizet vesz fel) 1 kávéskanál só valami plusz, amitől egyedi ízt kap az étel Elkészítése: Egy nagyobb fazékban felforralom a vizet (előtte beleteszem a sót), majd óvatosan, folyamatos kevergetés mellett belekeverem a kukoricadarát. Továbbra is folyamatosan keverve, gyenge tűzön addig főzöm, míg jó sűrű lesz, és a kása elválik az edény falától. Ízesítem, variálom. VARIÁCIÓK: - Ha kukoricalisztből készítem, akkor krémes lesz, ha kukoricadarából, akkor vágható, süthető. - egy diónyi vajat keverek bele - reszelt sajtot (parmezánt vagy hasonló kemény sajtot) keverek bele...

Hagyományos étel hagyományos receptje.   Hozzávalók 4 főre: 50 dkg sertés lapocka / comb 10 dkg kolozsvári szalonna  10 dkg sonka 1 nagyobb fej vöröshagyma 2 gerezd fokhagyma 2 evőkanál olvasztott zsír vagy 3 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj 1/2 evőkanál sűrített paradicsom 1 púpos evőkanál mustár 0,5 dl száraz fehérbor só, frissen őrölt bors 1 közepes csemegeuborka (vagy 2 kisebb) és fűszerezhetjük még akár kakukkfűvel vagy szurokfűvel vagy éppen zsályával, bármelyik remekül illik a raguhoz

 Első kérdés: Mi a tokány?  Az értelmező szótár szerint: " Marha-, borjú-, sertés- v. juhhúsból pörkölt módjára készült étel, amelyet borssal, gombával, tejfellel ízesítenek." Szerintem meg készülhet csirke-, vagy pulykamellből is. A Wikipédia már részletesebben ír róla, érdemes elolvasni. Második kérdés: Miért gondoltam én sokáig, hogy ez az étel inkább borsós tokány? Mondjuk a képre nézve érthető, bár azt is hozzá kell tenni, hogy ez nem az eredeti recept. Ez az eredeti étel - legalábbis szerintem. Nincs benne se paprika, se vöröshagyma. A fűszerei csak fokhagyma, őrölt bors és paradicsompüré.

 A brassói egy elég ismert és kedvelt étele a hagyományos magyar konyhának. Állítólag az eredetit egy a Budapest-Brassó között közlekedő vonat restijében szolgálták fel 1948-ban. Ez akkor sertésszűzből készült. Azóta sokat változott a recept: használnak hozzá mindenféle húst (én főleg sertéscombot, vagy csirkemellet) és sokféle fűszert (én vöröshagymát, fokhagymát, sót, borsot, pirospaprikát és paradicsompürét). Korábban én szalonnát is tettem bele.  A képen látható étel pulykamellből és hozzá külön sütött édesburgonyából készült.

  (Nem saját fotó)