Meggybor, meggylikőr, meggylekvár ...

Ezt a bejegyzést azért kezdtem el írni, mert valamikor nagy készítők és fogyasztók voltunk.

Szerencsére a meggyfáink mindig sok gyümölccsel kényeztettek el bennünket, jutott bőven enni, sütibe, levesbe, lekvárnak, befőttnek, a fagyasztóba, a szomszédoknak... És még mindig maradt! Na, ebből lett a bor, meg a likőr.

A borunk első alkalommal nagyon finom lett, úgy szoktuk mondani: itatta magát.😍 A következő évben magára hagytuk erjedés közben. Nem szívesen emlékszem vissza a következményekre. A legkevesebb az volt, hogy a fehér fal rózsaszín mintát kapott.😡. Néhányszor még próbálkoztunk. A legsikeresebb talán az az év volt, amikor legalább borecet lett belőle. 

A boros projekttel párhuzamosan futott a likőrkészítés is. Ezt nem lehetett elrontani. 
Ha van időm, kimagozom a meggyet, ha nincs, akkor csak megmosom. 
A gyümölcsöt egy tiszta befőttesüvegbe pakolom: egy réteg meggy, egy réteg cukor. A tetejére cukor kerül. 
Semmit nem mérek, csak úgy "gondolomformán". 
Gézzel lekötöm az üveg száját, és meleg helyre teszem (ez NEM tűző napot jelent!!!). Minden este egy kicsit megrázogatom, és várom, hogy elolvadjon a cukor. Ez általában néhány nap alatt megtörténik.
Ekkor felöntöm rummal / vodkával, és tehetek bele ízesítőt is (fahéj, szegfűszeg, citromhéj). Lezárom az üveget, és hűvös helyre állítom. Ha nem felejtem el, akkor karácsonykor már nagyon finom lesz.
Egyébként a pincében szoktam érlelni, és valahogy egy üveg elbújt a sarokban. Évekkel később, egy rendrakás után került elő - a legeslegfinomabb lett!

Olyan meleg van, hogy fél órája készültem el vele (magozás-rétegezés), de már ennyi cukor elolvadt.

Mostanában kevesebb a meggyünk (néhány fát ki kellett vágni), viszont rengeteg fügénk terem.

Ebből is lehet likőrt készíteni, méghozzá nagyon finomat.

És ha lehet meggyből, miért ne lehetne cseresznyéből?

Ez most a gyorsabbnál is gyorsabb változat, mivel nem volt kedvem magozni. Majd mindenki óvatosan eszi-issza.

Kávélikőr