Paszternákpüré

 Réges-régen valahogy bekerült a paszternák a kertünkbe. Apu - bár főzésre nem használta, nagyon vigyázott rá, és ha valakivel jóban volt, adott neki belőle. Nálam a petrezselymet soha nem tudta kiszorítani, szóval főzésre én se használtam, csak tudtam, hogy létezik. 

Nemrég több receptben is találkoztam vele, így félretettem az ellenérzésemet, és elkezdtem keresni a boltokban. Akár azt is írhatnám, hogy vadásztam rá, mert elég ritkán lehet kapni - még a piacra is kimentem. Végül karácsony előtt az Auchanban találtam, így került bele az ünnepi fehér levesbe.

Húsvét előtt megint árulták - úgy látszik ők is ünnepinek szánják. Azt gondoltam, jó lesz a nehezebb húsok mellé pürének.

Meghámoztam, hasábokra vágtam, sós vízben (amennyi pont ellepte) feltettem főni. Utána meghámoztam a krumplit, felkockáztam, és a paszternákokhoz adtam. Mikor mindkettő megpuhult, a víz nagyját leöntöttem róla, összeturmixoltam, és akkor derült ki, hogy a paszternák már fás volt. Így jár, aki nem figyel! Ha az elején megnézem, és még nyersen kivágom a fás részeit, nem kellett volna árgus szemekkel keresgélnem benne az ehetetlen szálakat. 😡

Vissza az egész a lábasba, ízesítettem őrölt szerecsendióval, egy kevés fehér borssal, felforraltam, és állandó keverés mellett hozzáadtam  néhány kanál joghurtot, a végén pedig egy diónyi vajat. 

Eredetileg tejjel szerettem volna a püré állagát beállítani, de annyira édes lett, hogy inkább a savanyúbb joghurtot válaszottam.

PS:

- Most kétharmad paszternákhoz egyharmad krumplit használtam. Legközelebb fele-fele arányban készítem.

Most a szuvidált karaj körete lett.