Első találkozásom az articsókával sok-sok évvel ezelőtt Franciaországban történt. Különleges volt, nagyon-nagyra értékeltem (és értékelem most is) T és D igyekezetét, hogy megismertessenek bennünket a francia gasztronómiával, de maga az articsóka úgy maradt meg bennem, hogy egy "nagy fáradtsággal megpucolt zöldség". Egyébként nyersen ettük olívaolajjal és nagyszemű tengeri sóval.
Aztán itthon vettünk konzervet (mást nem lehetett kapni), de meg se közelítette a frisset. Savanyú volt, gumis volt, egyszóval borzalmas.
Aztán Olaszországban láttam, ahogy a helybeliek (és talán néhány kíváncsi turista is) megveszik a piacon a frissen megpucolt articsókát, és tovább sétálva, a száránál fogva harapnak egyet-egyet belőle. Ez sem hozta meg a kedvemet!
Madridban járva változott meg a hozzáállásom.
Első esténken az egyik mellékutcában belebotlottunk a patináns La Catedral étterembe. Később kiderült, hogy az csak a hátsó bejárat volt, az első egy népszerű sétálóutcából nyílik. Nagy bátran kiválasztottam a "Flores de alcachofa con jamón" nevű ételt.
És nem bántam meg, nagyon finom volt! Olyannyira kellemes emlékeim vannak róla, hogy itthon is el fogom készíteni.
Itt olvastam róla egy nagyon jó összefoglalót.
Ezek meg egyéb cikkek, összefoglalók a spanyol gasztronómiáról:
A spanyol nemzeti konyha 13 titka+gasztro kisszótár - Olivaműhely (olivamuhely.hu)
Rejtőzködő borvidékek: Spanyol különkiadás I. - 6 borvidék, 6 bor - A Borrajongó (blog.hu)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése