Rakott kelkáposzta újragondolva

Most láttam egy jó receptet a tévében.

Az a lényege, hogy a rizottót párolt kelkáposztával ízesítették, és egyben sütött, felszeletelt  szűzpecsenyével és tejfölhabbal tálalták.

Ez már az én alkotásom

Így, ahogy én készítettem, nemcsak új formát nyert a hagyományos étel, de maradékmentőnek is kiváló -  a pár nappal korábban főzött frankfurti levesből megmaradt egy negyed kelkáposzta, a fagyasztóban meg volt egy adag egyben sütött szűzpecsenye.

Elkészítése:

A kelkáposzta torzsáját kivágtam, és egy kis fazék vízben feltettem főni 2 gerezd felnegyedelt fokhagymával, meg egy kis sóval.

Reszelt parmezánból ropogóst készítettem. Figyelni kell rá, mert könnyen megég, és akkor keserű lesz. A terjengő illat mellet az is figyelmeztető jel, ha a széle éppen elkezd barnulni. Ekkor kell kivenni. Nálam ez  200 fokon 6 perc alatt történt meg. A sütőpapíron hagytam kihűlni, hidegen könnyebb levenni.  

Ugyanekkor tettem be a sütőbe - alufóliával lefedve  - a mélyhűtőből korábban már kivett szűzpecsenyét. Ezt természetesen tovább melegítettem, hogy teljesen átforrósodjon a hús.

A hagyományos módon kezdtem elkészíteni a rizottót. Csak annyit változtattam, hogy a kelkáposzta főzővízét öntöttem hozzá. Nem volt keserű, mivel a külső leveleit már előtte leszedtem. 

Amikor a kelkáposzta megpuhult, kiszedtem, kicsit lecsepegtettem, és laskára (először hosszában kb 1 cm-es csíkokra, aztán keresztben 2-3 cm-re) vágtam.

Amikor késznek ítéltem a rizottót, belekevertem a kelkáposztát, és utána jött a parmezán, meg a vaj.

Készítettem még hozzá tejfölből, pirospaprikából és a szűzpecsenye szaftjából egy kis szószt - egyszerűen csak összekevertem őket.

Tálaláskor pedig meglocsoltam zöld olajjal. Ezzel is "csaltam" egy kicsit, mert az olajat a  készen vásárolt pesztó tetejéről szedtem le.