Zabpelyhes finomság

 Gyakran hangzik el - és valószínűleg nem csak nálunk - "Úgy ennék valami finomságot!" 

Az eszemmel tudom, egy bizonyos kor felett a fehér cukor  nem barátja az embernek (azért előtte is inkább kerülendő), de az egészséges desszertek  egy vagyonba kerülnek.

Megoldásként aztán megszületett ez a zabpelyhes finomság. Az alapját egy mazsolás-datolyás püré adja.

A datolyát és a mazsolát 1 éjszakára vízbe áztatom (alul a mazsola, felül a datolya). Csak annyi vizet öntök rá, hogy éppen ellepje. Másnap reggel leturmixolom. Szűrni nem kell, mert azt a nedvességet, ami pakoláskor a kanálban marad, a zabpehely felveszi.  Érdemes többet készíteni belőle. (Nálam ez most 20 dkg magozott datolyát és 20 dkg mazsolát jelent)  Hűtőben sokáig eláll. 😋 Pontosabban elállna. Ha mégis marad belőle, fagyasztóba teszem. Úgy is nagyon finom.

A péphez annyi apró szemű zabpelyhet (gluténmentes volt itthon) adok, amennyit felvesz. Kevés narancshéjjal (természetesen kezeletlen narancsot használok) ízesítem.

Nekem túl édes lett, ezért adtam hozzá citromlevet is.

Golyókat formázok, amit ebben-abban (durvára őrölt mogyoró/tökmag, kókuszreszelék, kakaópor/pirított mandula) meghempergetek. Maradt még a karácsonyi Elisenlebkuchen készítéséből néhány ostyalapom, kettő közé kentem egy kis pürét.

Ez a második nekifutás eredménye:

A kakaósat marcipánnal töltöttem, a kókuszos csak úgy van, a darált tökmagosban rumos mazsola van. Készült még csokival bevont tojás-szerűség, és töltött csokis szív is.

Az utóbbival kissé meggyűlt a bajom. Már "ezer éve" vettem egy szívecskés szilikon formát, de csak pakoltam innen-oda, onnan-ide. A család "Gombóc Artúrja" szenzációként azt kérte, hogy az amúgy mazsolás masszába tegyek még egész mazsolát is. Na, én ezt ez ötletet mindenképpen überelni szerettem volna, feltúrtam a konyhaszekrényt "valami" után, és "tadammm"  megtaláltam a formát. Az ötletet csak többszöri nekifutásra tudtam megvalósítani. Sok selejt után (csúnyák, de finomak) a végén egészen pofás töltött szíveket rittyentettem. Első lépésként megolvasztottam a csokit, utána egy szilikon ecsettel kikentem a formák belsejét (többször vissza kellett térnem, mert a barna formában a barna csokit elég nehéz volt meglátni), pár percre mélyhűtőbe tettem, majd megtöltöttem a masszával, és kb. 10 percre ment vissza a mélyhűtőbe. Elég nehezen jöttem rá, hogy úgy lehet sérülésmentes szíveket gyártani, ha egyesével kifordítom a formából. 

Mit mondjak? Kívül roppanós keserű csoki, belül krémes-édes töltelék. Mennyei!

Variációk:

- Találtam a Lidl-ben datolyapürét. Azt gondoltam, ezzel leegyszerűsítem a műveletet. Így tényleg kevesebb időre és kevesebb  edényre van szükség. A hátránya, hogy a massza elég kemény, és nehéz lazítani. Egy csomagba (450 g) 3 narancs levét gyúrtam bele. Ettől ízesebb és képlékenyebb lett.

- Rábukkantam egy hasonló receptre egy német oldalon, sárgarépa-labda néven. Külön bejegyzésben leírom a receptet.