Történt egyszer nagyon régen, hogy búcsúkor hazalátogattak a faluba a pesti rokonok. Átjöttek hozzánk is. Az akkor 7-8 éves unokaöcsém nem akart enni semmiből. Pedig volt miből válogatni, búcsúkor nálunk mindig terülj-terülj asztalkám volt. Mama már a kétségbeesés határán megkérdezte: "Hát mit ennél kicsinyem?" Azonnal jött a meglepő válasz: "Káposztástésztát" Teljes ledöbbenés, erre nem készült senki.
Azóta, ha valaki a családi ebédeknél meglátja a - gyakran túlságosan is - bőséges kínálatot, somolyogva megkérdezi: "Káposztás tészta nincs?"
Ez most már vicces, de akkor Mama számára igencsak kínos volt. Persze mi is szerettük, és szeretjük most is a káposztás tésztát, de hogy ünnepnapon!
Hozzávalók:
- 1 nagy fej fehér káposzta
- 1 evőkanál só
- kevés olaj
Elkészítése:
- a káposztát apróra reszelem (nem csíkokra!!!), egy nagy tálba teszem, megszórom sóval, összekeverem, és legalább 1 órát állni hagyom, hogy levet engedjen
- a káposzta levét kinyomkodom
- egy lábasban olajat melegítek, ráteszem a káposztát, és gyakran kevergetve sütni kezdem
- kb. 15 perc alatt elkészül (figyelni kell, mert gyorsan odaéghet)
- ráöntöm a frissen kifőzött tésztát (a legjobb hozzá a fodros nagykocka) és összekeverem
Variációk:
- tálalható őrölt borssal, vagy porcukorral meghintve
- a káposztás réteshez is felhasználható a maradék (bár ahhoz a kinyomkodott még nyers káposzta is jó, tejföllel meglocsolva)
- ha túl nagy a káposzta, akkor a maradékból káposztasalátát szoktam készíteni
Megjegyzések
Megjegyzés küldése