Töltött karaj

 Az alapötlet egy mustárral megkent és gombás raguval, meg sonkával megtöltött hús volt, csakhogy... 

Nem volt itthon mustár. Van viszont egy doboz régóta dédelgetett mustárporom, amit eddig csak nézegettem, szimatoltam, meg tervezgettem, hogy majd milyen finomságokat fogok készíteni vele. 😜

Valamiért az rémlett, hogy fehérbort kell a porhoz keverni, és kész is a kenhető mustár. Kenhetőnek kenhető lett, de igencsak csípett. Szelídíteni tettem hozzá mézet - nem használt. Tovább próbálkoztam egy kis limelével - mintha éreztem volna a citrusosságát, de lehet, hogy csak képzeltem. Talán a tejföl segít! Pár kanáltól a massza szelídebb lett, de sűrűbb is. Akkor még egy löttyintésnyi bor hozzá... Itt adtam fel, és elkészítettem a húst mustár nélkül.

Elkészítése:

A klopfolt karajt az egyik oldalán megsóztam, a másik oldalra fektettem a sonkát (egyikünk füstölttel szereti, a másikunk meg főtt sonkával), arra került a közben elkészített hagymás-gombás-cukkinis-padlizsános ragu, rá egy kevés reszelt sajtot szórtam. 

Miután így-úgy összetekertem, fogvájóval összetűztem.

Felforrósított serpenyőben vaj-olívaolaj keverékén mindkét oldalát 1-1 percig pirítottam, majd 200 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt elkészült (időnként meglocsoltam a szaftjával).

Tipp:

És ekkor jött az isteni szikra! Tálaláskor szaftot nem egyszerűen a hús köré öntöm, hanem a mustáros kutyulékkal mártást készítek belőle.

Ahogy kivettem a húst a serpenyőből, felöntöttem egy kevés vízzel, hozzákevertem a mustáros masszát, összeforraltam, és kész!

A köret fokhagymás krumpli-édeskruplipüré bordáskel zöldjével