Konfitált husi

Amikor néhány éve először hallottam a "konfitálás" szót, azt gondoltam, valami új konyhai eljárásra találtam. 

Aztán kiderült, hogy ez bizony egy ősrégi módszer a levágott állatok húsának a tartósítására. Nagyon szerettem az így elkészített "lesütött húst", amit mi spájzban a kisebbik "vindőben" tartottunk. Volt benne mindenféle jó falat, amit disznóvágás után Mama és Anyu megsütöttek, beletették a "vindőbe", és leöntötték a saját zsírjával. Persze arról mindig nagy vita volt, hogy a disznó melyik részei kerüljenek bele. Apu a zsírosabbakat akarta odaadni (a nemesebb húsokat a kolbászba szerette volna betölteni, meg sonkának meghagyni), mi pedig a soványabbakat szerettük volna.

A tartósítás másik módjának a szakirodalom az abálást tartja (a harmadik a füstölés, a negyedik az aszalás, de azokról majd később). Mi erre is egy másik szót használtunk, a kövesztést, ami az alacsony hőmérsékleten, fűszerek hozzáadásával történő főzést jelentette.

A bejegyzés apropója az, hogy kacsacombot szeretnék sütni, a hosszú bevezetés indoka pedig az, hogy erre a konfitálás és az abálás is alkalmas. Ez pedig a legjobb receptnek tűnik.

(ez az egyszerűbb étel)

(ez pedig az eredeti recept alapján készített étel)