Találtam a mélyhűtőben egy zacskó lapos valamit. Általában ráírom, hogy mikor mit teszek be, de ezen egy betű sem volt. Szoktam így csomagolni darált húst, dinsztelt vöröshagymát, sült padlizsánt is, és kinézete alapján bármelyik lehetett volna. Gondoltam kiveszem, hagyom kiolvadni, aztán kiderül. Hát ... nem derült ki sok miden. Egy biztos, hogy darált hús, az is biztos, hogy kevertem bele sót, borsot és fokhagymát, talán fűszerpaprikát is. Ha van benne tojás, akkor van benne zsemlemorzsa is. De ez csak feltételezés.
Azt szokták mondani, "a puding próbája az evés". Én meg azt gondoltam, az ismeretlen húsféleség próbája a sütés (nyers húst ugyanis nem kóstolok meg).
Lesz, ami lesz, elkészítem.
Elővettem egy serpenyőt, löttyintettem bele egy kis olajat, és belecsúsztattam a már kiolvadt, de egy darabban maradt húspépet. Ahogy sisteregve sülni kezdett, kellemes, fűszeres illat csapta meg az orromat. Egy spatulával elkezdtem kisebb darabokra vágni és forgatni, hogy egyenletesebben piruljon.
Az villant be, hogy a császármorzsát szoktam így kavargatni. Erre utal egyébként a hirtelen ötletből származó étel neve. Mert étel lett belőle! Igaz, csak feltét, de annak pont megfelelt. Jól passzolt a zöldséges lencsefőzelékhez.
Summa summarum: tudatosan és dokumentálva meg kell ismételnem a kísérletet.😍
Később még azok a receptek jutottak eszembe, amikben azt írják, hogy a kolbászt ki kell nyomni a héjából és úgy kell megsütni. Hát én ezzel a fagyasztós módszerrel "feltaláltam" a bél nélküli kolbászt - egy piszokkal kevesebb. 😋
Megjegyzések
Megjegyzés küldése