 |
| (nem saját fotó) |
Most éppen a "becsinált leves" volt terítéken. Ebből az ételből régen csak a neve tetszett, viccesnek találtam. De enni nem nagyon akartam belőle. Nem az íze, hanem a benne levők miatt. Mama ebbe a levesbe szokta beletenni a csirkeaprólékot: lábat, szárnyat, fejet, nyakat ... Na, ezt nem bírtam látni!
Pedig most, a recepteket olvasva azt gondolom, hogy nem is lehetett rossz az íze. Egyetlen dolog szól ellene, lisztszórással készül. Hmmm. Meggondolandó!
Aztán rábukkantam erre az oldalra, ahol sok érdekességet olvastam. És megvilágosodtam! Tulajdonképpen amit én eddig ragulevesként főztem, az nem más, mint egy "újhullámos" becsinált leves, vagyis lisztezés nélkül. Ezek szerint a tudtomon kívül és az ellenérzéseim ellenére mégis főztem becsinált levest! Ugyanis arról van szó, hogy a leves jelzője egy konyhai technológiára utal, és mivel ez is francia találmány, a nagyvilág fricassée-nak ismeri. Jelentése "befőzött", gyakorlatilag pedig félpuhára párolást jelent.
Ennyi okosság után jöhet a recept is. Bár előtte egy névmódosítás: Becsinált leves, avagy raguleves
Hozzávalók:
- hús (kockára vágott csirkemell, sertéscomb)
- sárgarépa, fehérrépa, zeller, vöröshagyma, fokhagyma borsó / gomba
- olaj
- só, egészbors, kömény
Elkészítése:
Az olajon megdinsztelem az apróra kockázott vöröshagymát. Hozzáadom a húst, amit fehéredésig pirítok, ezután teszem bele a karikára vágott sárgarépát, fehérrépát, az apró kockára vágott zellert és a vékonyra szeletelt fokhagymát. 1-2 percig kevergetve pirítom ezt is, majd felengedem vízzel. (Az eredeti receptben a vízzel való felengedés előtt kerül bele a liszt. Azt olvastam, hogy ezt a módszert staubolásnak nevezik.) Sóval, borssal, köménnyel ízesítem. Ez utóbbi kettőt teatojásban teszem bele. Kb. 20 perc után beleteszem a borsót vagy a felszeletelt gombát (a kettőt én nem szeretem ugyanabban az ételben, elveszik egymás ízét). Még 10 percig főzöm, a végén megszórom apróra vágott petrezselyemzölddel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése