Paella

 Egy ételtörténész megfogalmazásában a paella jól jelképezi Spanyolország és Valencia térségének kulturális örökségét – a paella serpenyője és az olívaolaj az Ibériai-félsziget történetében is jelentős szerepet játszó római kultúrát idézi meg, a sáfrány és a rizs pedig a 8. századtól sokáig itt időző mórok öröksége.

 A mórok nagyjából a 10. században kezdték el a rizs termesztését Kelet-Spanyolországban, ami azóta is sok helyi jellegzetes étel alapja. A paella valamikor a 18. században terjedt el Valencia környékén, eredetileg a szegényebb rétegek ételeként – ahogy a legtöbb mai hagyományosnak tartott étel. Az alapverzió mellett már akkor készült számtalan változat, amelybe a rizs és sáfrány mellé „került minden, amit épp találtak”, a csigától a nyúlhúsig, a legkülönfélébb zöldségekig. Mára természetesen nemcsak a szegények eledele – minden valamirevaló étterem menüjén megtaláljuk, és családi összejöveteleken, ünnepeken is előszeretettel fogyasztják a spanyolok.

 

Hozzávalók 6 személyre:

500 g kerek szemű rizs

 400 g csirkehús

garnélarák

bébitintahal

feketekagyló

200 g zöld lapos bab

50 g fehér bab

4 gerezd fokhagyma

1 érett paradicsom

1 articsóka

húsleves alaplé

sáfrány

só, füstölt pirospaprika

olívaolaj

Fontos:

Finom paellát csak kiváló, kerek szemű spanyol rizsből lehet készíteni, amelynek vízfelvevő tulajdonságai kiemelik a hagyományos társai közül.  Az „arroz bomba” olcsó szóviccel élve valóban bombajó rizs, amely háromszorosára képes megdagadni főzés közben, de a felületén lévő barázdáknak köszönhetően sokkal krémesebb, szaftosabb ízélményt kínál a hagyományos rizseknél.

 

Elkészítése:

Egy nagyobb serpenyőt készítsünk a gáztűzhelyre és öntsünk bele néhány evőkanál olívaolajat.

Amikor az olaj felforrósodott, tegyük bele a feldarabolt húsokat (csirkét vagy nyulat) és hirtelen tűzön pirítsuk aranybarnára. Ha kész a hús, adjuk hozzá az előzőleg lecsöpögtetett zöldségeket és a húst félretéve pirítsuk meg őket. Amikor ezzel készen vagyunk, csináljunk egy kis kört a serpenyő közepén és adjuk hozzá a fokhagymát valamint az átpasszírozott paradicsomot. Ezt hagyjuk egy-két percig pirulni.

Ezek után tegyünk vissza a serpenyőbe a húsokat, megszórhatjuk őket egy kevés füstölt pirospaprikával, ami a spanyol konyha egyik legizgalmasabb fűszere, félúton a hagyományos magyar konyha és a mediterrán ízvilág között. Ez persze csak egy tipp, a lényeg, hogyha a húsok és a zöldség is megpirult, öntsük fel a serpenyőt másfél liter húsleves alaplével, és ha felforrt, öntsük bele a rizst.

 A katolikus spanyolok a rizst hagyományosan kereszt alakban öntik bele a serpenyőbe, amelyet a sáfrány hozzáadása, valamint fűszerezés után körkörös mozdulatokkal összekevernek. Innentől számítva hagyjuk még 10 percig nagy lángon, majd 10 percig kis lángon főni a rizst, és közben adjuk hozzá a tenger gyümölcseit.

 Fontos, hogy mindig apránként adagoljuk utána a rizshez az alaplevet. Bár a matek egyszerűnek tűnik (fél kiló rizs háromszorosa, tehát körülbelül másfél liter alaplére van szükség), a párolgás miatt tovább pótolnunk kell az alaplevet. Már csak azért is, mert az arroz bomba könnyen meglepheti az embert, és akár a tömegének a 3 és félszeresét is felveszi a folyadéknak…

 Mint mindenben, itt is különböző iskolák vannak, így a hagyományőrzők szerint jót tesz a paellának, ha az alja picit megég és összeáll (ez a socarrat), ám vannak olyanok is, akik ezt nem tartják fontosnak. Hasonlón megosztó az is, hogy a paellát azonnal érdemes-e fogyasztani, vagy tálalás előtt érdemes pihenni hagyni pár percig, hogy még finomabb legyen!