Peszto

Réges-régen, a híres szétvàlasztós diétánk fénypontja a pesztós tészta volt. Mostanában valamiért ritkánehet finom pesztót kapni,  úgyhogy jobb otthon készíteni.

Hozzávalók:

1 nagy marék friss bazsalikomlevél, megmosva, lecsepegtetve

2-3 gerezd durvára vágott fokhagyma – aki szereti, inkább hármat tegyen bele

1 marék fenyőmag – nem helyettesíthető dióval vagy mandulával, mert más lesz az íze, de azért kísérletezni szabad

2-3 evőkanál olívaolaj – vagy több, majd látjuk

bő maréknyi reszelt parmezán

néhány csepp citromlé

só, bors, ízlés szerint

Elkészítése:

1.Mossuk meg a bazsalikomleveleket, csepegtessük le, és tegyük félre, hogy száradjon.

2.Száraz serpenyőben pirítsuk meg a fenyőmagot, de csak óvatosan, mert ha nagyon megpirul, keserű lesz az íze.

3.A megmosott és lecsepegtetett bazsalikomleveleket, a durvára vágott fokhagymát és a fenyőmagot dobjuk aprítóba, turmixgépbe, vagy pépesítsük botmixerrel úgy, hogy az olívaolajat folyamatosan adagoljuk hozzá. A lényeg az, hogy ne pépet, hanem folyósabb állagú szószt kapjunk.

4. Ha kész a szósz, keverjük hozzá a sót, a borsot, a citromlevet (nem kötelező, de én szeretem, jobban kihozza az ízeket), majd végül a parmezánt, és már készen is vagyunk.

5.Főzzük meg mellé a kedvenc tésztánkat – spagettit, pennét, ki mit szeret –, keverjük össze (már a keverőtálból együnk pár falatot, mert olyan az illata, hogy egyszerűen nem lehet kibírni), és tálalhatjuk azon frissiben. Egy pohár hűs fehérborral esik legjobban.

Borsmenta-tipp: ha olyan sok pestót készítettünk, hogy nem fogy el egyszerre, a maradékot tegyük kisméretű befőttesüvegbe, öntsünk a tetejére ujjnyi olívaolajat, zárjuk le, és tegyük hűtőbe. Így egy-két hétig biztosan eláll. De ha még ennél is több van, adagoljuk kisebb műanyag tálkákba, és tegyük a fagyasztóba. A pesto jól bírja a mélyhűtést, így legalább egy évig megőrzi a zamatait, de még jobb, ha ilyenkor a parmezánt nem tesszük bele, csak felhasználáskor adjuk hozzá.

Fotó: