Savanyúkáposzta leves

Étteremhéten a Textúrában ettem ezt a levest.

Egy mélytányérban érkezett egy kis előfőzött savanyúkáposzta, rajta mangalicapofa falatok, azon meg sült kelkáposzta. Egy külön kancsóban kaptam a paprikás-tejfölös-savanyúkáposztalevet.

Nagyjából erre az ízvilágra számítottam - kivéve a sült kelkáposztát. Amikor ettem, akkor jöttem rá, hogy ez akár egy híg székelykáposzta is lehetne.

A kellemetlen csak az, ebben a történetben, hogy a főfogásként érkező tokhalhoz ugyanazt a paprikás szószt kaptam töményebb formában, káposztalé nélkül.

A desszertről annyi állt az étlapon: karamell, szezámmag, banán. Az étel azért ennél jóval több volt, és ízlett is. Az összetevők közül a banánt a legegyszerűbb elkészíteni (szoktam is), a karamellszószt  meg tudom oldani, a szezámmagos karammellropogóst felismertem, a gömbölyű mousse-al még nem próbálkoztam (az alján volt valami kekszes alap, ami itt nem látszik). Ami viszont látszik mellette, egy világosbarnás valami, azt nem tudom mi. Állagában a mogyoróvajra hasonlít, az íze édeskés-kesernyés volt.