Szilvás-fahéjas (majdnem) rétes vagy kalács

 Valami kelt tésztát szerettem volna enni, és abba elrejteni a maradék szilvánkat, ami már kimagozva, feldarabolva 2 napja ott várakozott a hűtőben.

Találtam is egy szilvás-fahéjas csiga receptet. Gyanúsan sok cukor kellett bele, ezért tovább kerestem. A másik recepttel meg az volt a bajom, hogy beleteszi a tojásfehérjét is. Ebből a kettőből, meg a fantáziámból raktam össze a sajátomat.

Hozzávalók a tésztához:

400 g liszt

1cs (7 g) porélesztő

40 g nádcukor

csipet só

3 tojás sárgája (eredetileg kettőt terveztem, de a tojások nagyon kicsik voltak)

200 ml tej (zabtej volt itthon)

2 evőkanál tejföl

180 g vaj (100 g a tésztába, 60 g a töltelék alá és 20 g a tetejét megkenni)

a töltelékhez:

- sok apróra vágott szilva

- 4 púpozott evőkanál kókuszvirág cukor

- 1 teáskanál őrölt fahéj

Elkészítése:

A vaj kivételével a tészta hozzávalóit a robotgépbe tettem, és 10 percig dagasztottam. Közben, mikor a tészta már összeállt, apránként hozzáadtam az olvasztott vajat.

Ugyan szeretek ragasztani, de most jól esett, hogy a nehezét a  gép elvégezte helyettem. 

A tetejét liszttel meghintettem, letakartam egy tiszta konyharuhával, és 50 percig meleg helyen kelesztettem.

Lisztezett gyúródeszkára borítottam. Legnagyobb meglepetésemre a tészta gyönyörű, ruganyos, mégis légies lett, úgyhogy sodrófa nélkül, csak a kezemmel kezdtem téglalappá egyengetni. És ekkor jött a második meglepetés: úgy nyúlt, mint a rétestészta. Mivel most nem réteskészítésre készültem (egyébként sem tudom, hogyan kell, még soha nem próbáltam), visszafogtam magam, és csak a gyúrólap (ami nàlam egy vastag grànitlap) széléig húztam.

A tésztát megkentem vajjal, meghintettem az időközben bekevert töltelékkel, és felcsavartam. Pontosabban csak akartam, mert mire a töltelék rákerült, a tészta önálló életet élt, és a saját súlya tovább húzta. Úgyhogy a feltekerés előtt ezt a részt le kellett tépkednem. Eredetileg csigákat akartam  sütni, de nem vitt rá a lélek, hogy szétvágjam, inkább összetekerve óvatoskodtam rá a tortasütőre.

A maradékból vajba mártott kanállal darabkákat szaggattam, beletettem egy kisebb formába. És mindkettő ment a meleg helyre - még 15 percig keltek.

Közben a sütőt előmelegítettem 170 fokra (légkeverés).

A tésztát megkentem az utolsó adag vajjal, és megszórtam szeletelt dióval. A kis vakarcsokat meghintettem kókuszvirág cukorral is.

A vakarcsok 20 perc alatt sültek meg gyönyörű aranybarnára, a kalácsnak 10 perccel több kellett.

PS:

Legközelebb, ha tényleg csigàt szeretnék sütni, vastagabbra  hagyom a tésztàt, és kevesebb szilvàt teszek bele.