Regina beharangozta, hogy majd Dávid készít nekem is egy Espresso-tonikot. Hááát! Kicsit tartottam a - számomra - fura kombinációtól, és már készültem az udvarias, elutasító mondatokra, amikre végül is nem lett szükség. Tényleg finom volt. Azóta már én is a kedvelői, sőt a népszerűsítői közé tartozom.
A délután hőségben különösen jól esik. Reggel tejes kávét szoktam inni, de délután már nem vágyom a tejre, pedig egy kávé jó volna. Próbáltam fagyival, az túl gej az én ízlésemnek. Csak jégkockával feltuningolva, meg tulajdonképpen híg kávét iszik az ember. Úgyhogy rá fogok szokni az espresso-tonikra.
A keletkezéséről többféle történet is kering a neten, úgyhogy ebbe nem is nagyon akarok elmélyedni. Annál inkább a készítésébe. Persze még nem vagyok profi, de igyekszem.
Mindössze három dolog szükséges hozzá: kávé, tonik és jég.
Elkészítésétől függően lesz más és más a kinézete. Nekem a fenti képen látható tetszik a legjobban - elválik egymástól a tonik és a kávé, a tetején meg a szénsavtól hab képződik.
Ezt úgy lehet elérni, ha először a jég, méghozzá sok jég kerül a pohárba. Utána kell felönteni tonikkal, a legvégén pedig elkészíteni a kávét, és egy csőrös kiöntőből egy evőkanál hátoldalára csurgatva beleönteni. Ezután először gyönyörködik benne az ember, majd egy szívószállal felkeveri, megcsodálja a képződött habot, és kortyol belőle egy jó nagyot.
Ha valakinek ez így nem elég édes, akkor a lefőzött kávét kell azonnal édesítőszerrel összekeverni, és csak utána hozzáönteni a tonikhoz.
Nagyon különleges ízhatást lehet elérni, ha a mézes-citromos-gyömbéres keverékemet használom édesítésre.
Természetesen más, akár készen kapható szirupokkal is ízesíthető. Legjobban a citrusokkal harmonizál, de ez megint az egyéni ízléstől függ. Én biztosan ki fogom próbálni ibolyasziruppal is, és természetesen ginnel. Mert aki a gin-tonikot szereti, az a gin-tonik-eszpresszót is fogja szeretni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése