Az egész egy esti sétával indult annak reményében, hogy találunk még az utcai fákon némi cseresznyét. Kezdem a rossz hírrel: a legjobban termő és legkönnyebben szedhető fát a tulajdonos kivágatta, már csak a rönköket találtuk. A jó hír, hogy a többi fa is ontotta a cseresznyét, csak egy kicsit kapaszkodni kellett a szemek után. A bőséget látva vittünk haza is a kis Otthonmaradónknak. Mikor ő is eleget evett, valaki bedobta, hogy a maradékból cseresznyés lepényt kellene sütni. Ezen ne múljon! Este nyolckor elkezdtem recepteket keresni, mert az én gyümölcsös lepényembe vaj is kell, az meg nem volt itthon. És ráadásul a fehér lisztet is ki akartam kerülni. Találtam egy egyszerű, jónak tűnő receptet.
 |
| Ez az eredeti süti fehérliszttel |
Hozzávalók:
300 g liszt (eredetileg fehér liszt, én azonban kicseréltem 200 g hajdinalisztre és 100 g kókuszlisztre)
150 g cukor (helyette 50 g eritritet és 50 g barna cukrot használtam)
1 cs. sütőpor (én csak fél csomaggal tettem bele)
2 cs. vaníliáscukor (én csak egyet tettem bele)
1 csipet só
3 tojás
100 ml étolaj
400 ml tej (zabtej volt itthon)
1 citrom reszelt héja
sok-sok magozott cseresznye
Elkészítése:
A száraz és nedves hozzávalókat külön-külön összekevertem, majd adagokban a szárazhoz öntöttem a nedveset. Kevertem-kevertem, a végén egy pillanatra félrenéztem. És amikor újra a tésztára pillantottam, igencsak megrökönyödtem: kőkemény massza lett belőle. Ekkor esett le, hogy a hajdinaliszt sokkal több nedvességet vesz fel, mint a normál liszt. Elő a tejes dobozt, bele egy adag tej. Megint kőkemény lett. Újabb löttyintésnyi tej, még ez sem elég. Nem tudom összesen, mennyit öntöttem még hozzá, talán 2-3 decilitert, meg a biztonság kedvéért még egy kis olajat is. A végén sűrű, de kenhető masszát kaptam, ekkor kevertem bele a cseresznyét.
Egy vajjal kikent és barna cukorral megszórt tepsiben simítottam, megszórtam vágott mandulával, és 180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Elvileg 20-25 perc alatt el kellett volna készülnie, de még 30 perc után is nyersnek gondoltam, és hagytam még 5 percig.
Kivettem, és elszörnyedtünk. Nyersnek, sápadtnak, tömörnek tűnt. Menteni a menthetőt, kanállal kivettem belőle egy adagot - nem mertem vágni, féltem, hogy szétesik, és vajon császármorzsa-szerűen elkezdtem pirítani. A többiek közben azért csipegettek a tepsiből, és elégedettek voltak vele. Az íze tényleg jó lett, csak az állaga volt szokatlan, kissé morzsálódott.
Szóval furcsa a recept is, meg a süti is, de jó.
 |
| Ez az én gluténmentes változatom. Vágni nem is mertem, kanállal szedtük belőle az adagokat. |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése