Az előkelő név engem alaposan megtévesztett. Először azon csodálkoztam, hogy egy szósz (soise) mit keres az étlapon az előételek között. Másodszor meg azon, hogy egy krumplilevest miért nem lehet krumplilevesnek hívni. Harmadszor meg azon, hogy minek a krumplilevesbe fehérbor.
Aztán egyszer megkóstoltam, és megértettem mindent.
A magyarázat azzal kezdődik, hogy ez egy francia étel, és a fehérbor mellett természetesen van benne vaj és tejszín is. És a hagyma se sima vöröshagyma, hanem póréhagyma. És kizárólag hidegen fogyasztják. Ez állítólag XV. Lajos-óta van így. Mivel a király rettentően félt attól, hogy megmérgezik, sok-sok embernek kellett megkóstolnia mindent, amit neki feltálalták. Így aztán az étel már jócskán kihűlt, mire ő megehette. De így szerette, és ezért másnak is így kellett ennie.
Elkészítése:
A vajon (50 g) megdinsztelem a felkarikázott póréhagymát (300 g) , majd rádobom a kockára vágott krumplit (120 g) , és kicsit ezt is pirítom.
Ekkor felöntöm a fehér borral (100 ml) . Kicsit hagyom rotyogni, majd mehet bele a só, bors és a víz (300 ml).
Amikor a krumpli már puha, beleöntöm a tejszínt (300 ml) és összeturmixolom.
Hidegen tálalom.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése