Vérnarancsos céklaleves

Hozzávalók: 

4 sárgarépa

3 cékla

5 cm gyömbér

2 vérnarancs

só, bors, cukor, vaj, ecet

Elkészítése:

Először a gyömbért hámozom meg, aztán azzal a lendülettel le is reszelem, és kis vajon (vagy könnyű olíván) felteszem egy közepes fazékban, amíg gyorsan megpucolom és ujjnyi csíkokra vágom a répát és a céklát.

Előbb a répa kerül a fazékba, szépen összekeverem a gyömbérrel, teszek rá még egy kevés olajat vagy vajat, megsózom, és szórok rá egy negyed kiskanálnyi cukrot.

Hagyom, hogy közepes lángon párolódjon egy kicsit, aztán beleszórok a megpucolt három céklából kettőt. A harmadikat  ott hagyom a vágódeszkán.

A cékla végre a lábosban, kevergetem, hagyom pár percig pirulni, a színe felélénkül, megfesti a répát, jó nézni, ahogy a répacsíkok átvörösödnek. Kockákra is vághattam volna, de úgyis pépesíteni fogom hősies botmixeremmel, úgyhogy ennek nincs túl nagy jelentősége – azt hiszem, azért ragaszkodom mégiscsak a hasábokhoz, mert attól valamiféle jókedvű, rikító kubizmus vidámkodik a lábosban pár percre, néha el is szoktam képzelni hozzá egy keménykalapos, céklarajongó Braque-ot.

Ha kigyönyörködtem magam a színekben, akkor ráfacsarok egy kevés fekete borsot, aztán felöntöm annyi vízzel, amennyi éppen csak ellepi, és fedő alatt hagyom tizenöt percig kis lángon gyöngyözni.

Eljött a vérnarancsok ideje, kettévágom őket, kifacsarom és ászűröm a levüket –  beletehetném a húsàt is, de az nehezítené az ételt.

Amikor a répa és a cékla már majdnem megpuhult, de azért még van egy kis tartása, előveszem a botmixert, és  az egészet leturmixolom. Amikor már nagyjából sima a lé, lassan hozzáöntöm a narancsok levét, közben turmixolok tovább, amíg szép sima nem lesz az egész. 

A leves kész van, már csak a betétet kell elkészíteni.

Egy serpenyőben vajat forrósítok, beleteszem a maradék, hasábokra vágott, megőrzött céklát, sütni kezdem, kevés cukrot szórok rá, aztán, ha karamellizálódni kezd, ráöntök egy pici ecetet – lehet sherryecet, balzsamecet, málnaecet vagy éppen szilvaecet –, olyasmi kell, ami sűrűségében és vadságában illik a céklához. Két percig vadul kevergetem, aztán átteszem egy porcelántálkába – az a jó, ha mindenki annyit szed majd a leves tetejére belőle, amennyi jólesik.

A leves kész, a betét kész, már csak tálalni kell, valami szép fehér tányérba, hogy még szebben, még kontrasztosabban ragyoghasson ki belőle ez a nem mindennapi rubinpiros szépség.

Forràs: Dragomàn György

Variàciók:

- Szelídebb lesz az íze, ha narancs helyett almàt főzők bele.

- A tetejére a sült zöldség helyett tehetek pirított magot is.

- Tartalmasabb lesz a leves, ha egy kevés mozarellàt tépkedek bele.