Erzsi levestésztát készített, és közben eszébe jutott, hogyan gyúrta, sodorta a Nagymamánk jó pár évvel ezelőtt.
Nekem meg persze erről eszembe jutott a másik nagymamám, a MAMA. Ha főzök, egyébként is sokat gondolok rá. Elég kinyitnom a konyhaszekrény ajtaját, és máris ott van előttem a kedvenc porcelántálam, ami még az övé volt. Ha tanácstalan vagyok, hogy miből mennyi kell az ételbe, máris hallom a hangját: olyan "gondolomformán" tegyél bele! A recepteket olvasgatva, írogatva látom, hogyan dagasztja a tésztát, hámozza a krumplit, panírozza a húst ...
Téli estéken gyakran csak úgy bedobott pár szem krumplit a sparheld sütőjébe, és mire végzett a munkával, a krumpli is megsült. Papával és Anyuval aludttejjel ették (félbevàgtàk és kikanalaztàk), Apu inkább szalonnát vágott magának hozzá. Mi addigra már megvacsoráztunk (hogy mit, arra már nem emlékszem), de egy falatot azért még mindegyikből bírtunk enni.
És ahogy eszembe jutott, úgy meg is kívántam. Krumpli volt itthon, de nem volt türelmem kivárni, amíg megsül a sütőben, ezért inkább meghámoztam, kockára vágtam, sós vízben megfőzzem, krumplinyomóval összetörtem, és kevertem hozzá egy kis darab vajat. A tetejére tejfölt simítottam, arra meg túrót szórtam. Még egy kis só rá, meg pár csepp citromolaj.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése