Megint kamra- és hűtővadászatot tartottam.
A hűtőben egy csomag lekockázott szalonna szavatossága lejárófélben, hasonlóan a tejföléhez. A kamrapolcon meg ott árválkodott egy kevés kis tört pisztácia. Ekkor gondolatban már újra Ostuniban jártam, ahol nagyon finom pisztáciás-szalonnás tésztát ettem.
Ez lett belőle:
Kinézetre messze van az eredeti olasz tésztától, az íze is más. Tudom, mi a hiba, legközelebb másként fogom készíteni.
Ahogy most készítettem:
Kevés olajon megpirítottam a szalonnát, hozzáadtam a vékonyra szelt fokhagymát, és kevergettem egy kicsit.
Amikor éreztem az illatát, felöntöttem 1 bögre vízzel, sóztam, és felforraltam.
Beleöntöttem 1 bögre tésztát (fodros nagykocka volt itthon), és felforraltam. Takarékra állítottam, rátettem egy fedőt, és tovább főztem.
Időnként megkavartam, öntöttem hozzá egy kis vizet, és amikor elég puhának gondoltam a tésztát, belekevertem 1 evőkanál tejfölt, 1 evőkanál pisztáciát, amivel még összeforraltam.
A végén sóval, borssal ízesítettem.
Ahogy legközelebb készítem:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése