Sokàig csak a nevét ismertem az "Éliàs, Tóbiás, egy tàl dödölle" kezdetű népdalból.
Emlegettem, hogy egyszer, majd, valamikor, talàn ...
Addig-addig, hogy fogtuk magunkat Veronkàval, és elutazunk az Őrségbe - természetesen dödöllét enni (is), hisz (àllítólag) az az őshazàja.
Talàltunk egy autentikusnak tűnő éttermet, és megrendeltünk mindketten egy-egy adagot. Volt hozzà szalonna is és tejföl is. Ettük jó étvàggyal. Pihenésképpen gusztàlgattuk kicsit, csipegettünk még belőle, leöblítettük pàr korty jóféle nedűvel, hogy jobban csússzon, de csak tologattuk ide-oda a tànyéron, a fele se fogyott el.
Azóta se ettem. De most elhatàroztam, hogy egyszer, majd, valamikor, talàn ...
Kedvcsinálónak jöjjön egy jónak tűnő recept!
https://streetkitchen.hu/alapkeszitmenyek/a-zsenialis-dodolle/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése