Aranygaluska

Régebben nem szoktam kelt tésztákat készíteni. Egyrészt túl macerásnak gondoltam, másrészt tartottam  a sikertelenségtől is. Mindig az lebegett a szemem előtt, ahogy a nagymamám nagy gonddal és odafigyeléssel készíti nekünk. Erre én akkoriban nem voltam képes, meg aztán időm sem volt.

Az emlékek azonban egyre halványultak. Végül rászántam magam. És azóta én is nagy gonddal és odafigyeléssel készítem a kelt tésztákat. Most például aranygaluskát.

(Nem saját kép)

Hozzávalók a tésztához:

500 g liszt

3 evőkanál cukor

80 g puha vaj

3 tojás sárgája

250 ml tej

25 g friss élesztő

1 csipet só

1 citrom reszelt héja

Hozzávalók a rétegezéshez:

100 g olvasztott vaj

160 g darált dió

60 g barna cukor (a legtöbb recept jóval több cukrot ajánl)

Elkészítés:

Kb. 100 ml tejet meglangyosítok, hozzáadok 1 teáskanál cukrot, belemorzsolom az élesztőt, összekeverem, és legalább 10 percig állni hagyom.

Egy keverőtálba mérem a többi hozzávalót, majd a végén beleöntöm a felfuttatott élesztőt. Arra közben nagyon figyelek, hogy az élesztő és a só ne érintkezzen, mert ez akadályozná a tészta kelését. Az a legjobb megoldás, ha a lisztbe egy kis mélyedést képezek, és abba öntöm az élesztős keveréket.

Először a lisztet az élesztővel keverem össze össze, utána a többi hozzávalóval. Ekkor jön a neheze, a dagasztás. A nagymamám két dolgot tanácsolt ezzel kapcsolatban. Az első, hogy alulról felfelé, erőteljes mozdulatokkal húzzam magam felé a tésztát. A másik, hogy a dagasztás akkor kész, ha "elkezd szakadni az eresz alja", vagyis elkezd izzadni a homlokom, a tészta pedig ruganyos, fényes, és nem ragad a kezemhez. Ez nekem általában negyed óra.

Ezután egy kevés liszttel meghintem a tészta tetejét, letakarom egy tiszta konyharuhával, és szélmentes, meleg helyen kelesztem 50-60 percig. Ez alatt az idő alatt a tészta duplájára dagad. Az időt be kell tartani! Ha nem kel meg a tészta, akkor nehéz lesz, és nehezen is lehet megemészteni. Ha meg túlkel, akkor a tálból kivéve összeesik, nem lehet rendesen dolgozni vele, mert szakadozik, az íze pedig savanyú lesz.

Közeben előkészítem a vajjal kikent és barna cukorral meghintett kapcsos tortaformát, vagy valamilyen magasabb falú hőálló edényt, meg a cukorral összekevert diót és az olvasztott vajat.

 A megkelt tésztát egy lisztezett gyúródeszkára borítom, és ujjnyi vastagra kinyújtom. Pici szaggatóval, vagy vékonyabb szélű pohárral, esetleg egy evőkanállal pici darabokat szúrok ki belőle.

A tésztát először az olvasztott vajba mártom, utána belehempergetem a cukros dióba, és egymás mellé pakolom őket a formába. Amikor az első sor kész, a biztonság kedvéért (és mert imádom a diót) meghintem egy kis keverékkel, és megöntözöm egy kis vajjal. Erre jön a második sor.

Most jön a második kelesztés: 15-20 percig letakarva meleg helyen pihen  a tésztám.

A sütőt előmelegítem 170 fokra és 35-40 perc alatt aranybarnára sütöm. Ha közben a dió nagyon pirulna, letakarom a tetejét egy fóliával.

Én egyszerű vaníliapudingot szoktam közben hozzá készíteni, vagy bazsalikomos sárgabarack-öntetet.