Történelemtanári múltamból bukkant fel ez az étel. Mert nem csak évszámokkal, meg nevekkel, helyszínekkel, fogalmakkal "dobálóztunk" az óráimon, hanem megpróbáltam életszerűvé is tenni ezeket. Így elég gyakran "sütöttünk-főztünk" is. Főleg elméletben, de néha azért kóstoló is érkezett az órára. Szóval "ételtörténelmet" is tanultunk. Így került elő Napóleon egyik állítólagos kedvence, a marengói csirke is.
Itt részletesen lehet olvasni a "keletkezési körülményekről".
A recept az én időhiányos, edényspórolós konyhámban kissé átalakult.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése