Imádom ezt a sütit, de soha nem készítettem. Egy idő után rájöttem, pont a gyerekkori finom zserbók az okai. Mama is, Anyu is mindig tökéleteset akartak sütni. És általában tökéletes is lett. Annak meg talán még jobban örültünk, ha valami félrement, mert akkor nem kellett várni, azonnal megehettük.
Aztán összeszedtem - először a bátorságomat, majd egy csomó receptet (Anyuét a régi receptes füzetből, rokonokét, ismerősökét, a neten találtakat), és arra jutottam, hogy a sütőporos verzióval kezdek Annuskám ajánlására.
Rögtön másfélszeres adagot készítettem, mert valamiért az én sütőmhöz hatalmas tepsit adtak.
És mivel kevés baracklekvár volt itthon, felhasználtam a többi (szilva és meggy) maradékot is. A teteje is hasonlóan járt, arra a karácsonyról megmaradt párizsi krém került.
A meggylekvár tényleg nem volt jó ötlet, meg a sütőporos recept sem - az én ízlésemnek túl puha lett a tésztája.
Keresem tovább a megfelelő receptet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése