Babkása

 Nem is olyan régen eszembe jutott egy régi otthoni étel, a babkása. Hogy miért, azt nem tudom, csak azt, hogy a gondolataim mindig vissza-visszatértek hozzá. Végül arra jutottam, hogy jobb, ha elkészítem, aztán meglátjuk! 

Biztos csak az volt, hogy bab kell bele. Nem volt kedvem csak emiatt áztatni, főzni órákig, ezért apró szemű fehér konzervbabot vettem hozzá.

És még arra emlékeztem, hogy Mama általában zsíron dinsztelt pirospaprikás hagymával locsolta meg, jobb esetben sült kolbászkarika és annak a zsírja volt a feltét.

(nem saját fotó)

A receptnek utána sem nézve, bízva az ízérzékemben és az emlékeimben, apró kockára vágtam egy közepes krumplit, és kevés sós vízben egy babérlevéllel és egy félbe vágott fokhagymával puhára főztem. A vége előtt  beleöntöttem a leszűrt konzerv babot is - csak azért, hogy átmelegedjen.

Leszűrtem az egészet, a babérlevelet persze kivettem, és krumplinyomóval összetörtem. A léből megtartottam egy csészényit, és ebből hígítottam, hogy, kásaállagú legyen.

Hozzá a dinsztelt hagymát én olajjal készítettem, és füstölt paprikával hintettem meg (egy kis nosztalgia a füstölt kolbász után). Köretként is el tudom képzelni valami hagymás-paprikás lében készült húshoz.

PS.:

Most már tudom, hogy eredetileg nem krumplival készült, hanem az összetört babot néhány kanál liszttel kellett volna felfőzni addig, míg a massza el nem válik az edény falától.