Palócleves

(nem saját fotó)

Kedvcsinálónak - ha a kép nem volna elég-  a leves történetével kezdem a bejegyzést.

Már az eredete körül is viták vannak, de mindegyikben szerepel Mikszáth Kálmán, a legnagyobb palóc.

Magyar Elek Az ínyesmester szakácskönyve című munkájában azt írta, a levest egy vacsoraverseny bírái számára készítették, akiknek annyira ízlett, hogy kétszer is kértek belőle, a repetázók élén pedig maga Mikszáth állt.

Más legenda szerint Gundel János a híres palóclevest Mikszáth születésnapjára tálalta fel 1892-ben. Az író különleges levest kért a vendéglőstől. Azt kérte hogy olyan levessel lepje meg, amilyet még sosem evett és „amelyik magában foglalja a magyar konyha minden zamatát”.

Bármi is legyen az igazság, én nagyon örülök, hogy valaki annak idején megalkotta ezt a levest.

Manapság persze ebből is többféle verzió létezik, amikben a közös csak a tejföl-kapor-citrom szentháromság.

Én csak pár dologban térek el az eredetitől: 

1. ürühús helyett sertéscombból készítem

2. tejfölös habarás helyett párolt és utána pürésített cukkinivel sűrítem, és a tejfölt külön kínálom hozzá.