Caponata

 Szicíliában, az őshazájában ettem először. Ott valamiféle hallal készült, de nélküle is nagyon finom. 

Leginkább talán a francia rokonára a ratatouille-re emlékeztet. A caponata is akkor a legfinomabb, ha külön-külön sütik meg a hozzávalókat. Ettől persze hosszabb ideig tart elkészíteni, de állítólag finomabb is.

Hozzávalók:

- 2 közepes padlizsán karikára, majd cikkekre vágva

- 2 közepes fej vöröshagyma vékony cikkekre vágva

- 200 g olajbogyó (ha a padlizsánt héjastól készítem, akkor jobban néz ki az étel, ha zöld olajbogyót  teszek bele, de ha héja nélkül, akkor inkább a fekete mutat jól)

- 100 g kapribogyó

- 2-3 szárzeller falatnyira vágva

- 400 g paradicsom (lehet konzerv is)

- 1 evőkanál cukor

- 4 evőkanál borecet

- só, bors

- olívaolaj

- egy marék mazsola

- 1 evőkanál fenyőmag

- bazsalikom

Elkészítése:

Mindenképpen a padlizsánnal érdemes kezdeni. Vagy sós vízben 40-50 percig kell főzni, vagy besózva állni hagyni legalább 30 percig, és utána a vizet kinyomkodva kevés olajon megsütni.

Közben a hagymát kevés olajon megdinsztelem, megszórom a cukorral, amit picit karamellizálok, és felöntöm a borecettel. Rögtön  hozzáteszem a paradicsomot, megsózom, borsozom és kb 10 percig főzöm. Ekkor kerül bele a zeller, a mazsola, az olajbogyó és a kapribogyó. Újabb 10 percig főzöm, és belekeverem a megfőtt/megsült padlizsánt. 

Ha pirított lazackockákkal készítem, azt is ekkor adom hozzá.

Tálaláskor a tetejét meghintem friss bazsalikommal és pirított fenyőmaggal.

A legfinomabb langyosan, finom, friss kenyérrel.

Ez itt Mautner Zsófi receptje, a caponata továbbgondolása.